Életünk a karanténban - 3. héten túl

Sziasztok!

Nekem ez a napi vezetése nem menne a posztoknak, gondoltam ha már hosszabb ideje, ami jelen helyzetben egy hónap lassan vonom le a következtetést milyen is nekünk összezárva ennyien.

Először kicsit összetört a világom, hogy értsétek Balin lettem volt Márciusban és Májustól már elindult a vízum kérelmem 1,2,3 hónap (ahogy esik alapon) az USA-ba. A többiek már kint is voltak Balin, Én már megvettem az új fürdőruhám, nekiálltam esténként angolozni (mintha az elmúlt 3 évben ne lett volna több amerikai ügyfelem mint magyar...)

Ami hagyján, elkezdtem félretenni az álom autóm első verziójára.

Azért sejthetően nem tudtam volna most még félre tenni arra a Giulára amit szeretnék, de kiegyeztünk egy ugyan dízel, de tökéletes autóra. Győzött a 20 éve tartó szerelem, megtanultam leszarni hányan poénkodnak az Alfákon, ha egyszer ez a csoda az enyém lehet, egészen biztos ahányszor meglátom majd megdobban a szívem.

Nyilván ez is csúszik. Minden csúszik. Azt éreztem a bezártsággal nem lesz baj, de az, hogy nem élhetem meg amiket szeretek és idén sem a belvárosi lakásom nem lesz meg sem az Autóm esetleg az azért eléggé szíven ütött. (Nem megyek bele hitelbe)

Aztán jött az első, második, harmadik nap. Az életem egy része nem változott, eddig is itthonról dolgoztam, vagy akár utazás közben, most ebből levonjuk az utazást és marad ugyanaz. Itthon vagyok. Sokat vagyok itthon.

Amit Én személy szerint elég rosszul éltem meg az elején az az volt, hogy ki lettek szakítva azok az alap dolgok amiktől más volt egy hétköznap mint egy hétvége. Szerettünk munka után a barátnőimmel meginni egy kávét valahol. A meetingek a kávézókban, vagy egy jó reggeli közben a Madáchon. Az Öcsémmel elmenni a városba, kibeszélni a dolgokat, sétálni. Vagy csak menni fotózni. Hála Istennek nekem elég nyugodt már-már Zen életem van amúgy is. Sem az Anyám, sem a testvéreim, sem a párom nem épp az az idegeskedő típus, ahogy a legtöbb barátnőm sem épp az "idegbeteg" pörgős kategória. Sejtettem, hogy nem lesz annyira vészes így sem ez az egész ha leszámítom azt, hogy minden olyan apróságot mint a hétvégi kirándulások, közös nagy kajálások vagy hajnalig bárban lógások elvett tőlem a vírus. 

Gondolom sokan értik a problémát, az ember huszonéves, most vagy az aranykorban, szuper barátok, normális fizetés, normális pasi, kirándulások, utazások, fesztiválok, kocsi vásárlás lakás keresés, minden annyira szuper, nincs adósságom, nincs tartozásom, a legjobb életet teremthetném magamnak, erre bumm, a barátaim is távol, a kocsim még távolabb, a menhelyre nem mehetek nem látom az ottani embereket sem, se a Nagymamáim. Minden távol van, Én meg hatvan x négyzetméteren ragadtam.

Utána kezdtem felfedezni igazából mennyi mindent is tudok csinálni itthon. A napok egyre melegebbek így mint rájöttünk lehet kint "grill partyt" csinálni könnyedén egy panel erkélyen,

Igazából olyan néha mint egy családi nyaralás. Szerencse, hogy eddig is iszonyatosan jól főztem/sütöttem, most ezt sikerült tetőznöm (hahaha) azzal, hogy mindent is elkezdtem sütni itthon ráadásul más nemzetek recepteit lefordítva magyarra, de autentikusan.

Lényegében hamar elkezdtem megszokni, hogy ha valami különlegeset akarok enni, azt is itthon kell, sőt, nyaralni és szórakozni is valójában a négy fal között kell. Ráadásul ennek sok pozitív vetülete volt, nem mintha a testvéreim ne szenvednének az online oktatás miatt pláne, hogy az Öcsém mellette dolgozik, de valójában meglett a gyümölcse, hogy elkölteni sem volt hol mostanában. Most ráérünk felújítani a szobáját, senki sem megy sehova, ennek okán az összegyűjtött pénzéből vett egy hatalmas íróasztalt, TV-t, Xboxot, ledeket és papíron megterveztük a folytatást is.

Persze minden előbb ért ide mint az íróasztal aminek eredményeképpen a földön áll minden a régi asztalát meg ide oda tologatta míg végül kivágta. Eredmény... A földön tanul, de cserébe itt vannak az xbox partyk és mértéktelen popcorn fogyasztásunk. A hetek alatt inkább megtanultunk bármihez alkalmazkodni. Az asztal késik, akkor késik, elő a babzsákfotellel és lehet jatászani, Spotifyt bömböltetni (bár a hangfalakat asztal nélkül nem kötöttük be, mert lassan eltűnne a padló.

Én elkezdtem minden sorozatot végig nézni amit évek óta halogatok. Ráadásul elég kényelmesen berendezkedtem már Én is az itthoni szórakozásra.

Aztán mivel a napok telnek, nem igazán lehet mindig ugyan azzal szórakoztatni magamat, újra rajzolni is kezdtem, Először ceruzával, majd festeni is elkezdtem később előkerült a wacom táblám is a gépen is rengeteget rajzoltam.

Persze a festészet továbbra sem a kedvencem, de a rajzolásba kezdek újra visszatérni magamhoz.

Egészen megbarátkoztam a grafit rajzokkal, persze nem tudom miért csak ilyen tanulmányrajzok lettek belőlük. Ezt élvezem most a legjobban.

Ja és amit imádok, hogy amíg az egyik macbookon rajzolok addig a másikon tudok filmezni, sorozatozni. Másfél éve teljesen rákattantam az európai filmekre. Mármint tévedések elkerülése végett sosem szerettem a szuperhősős filmeket stb mindig jobban vonzottak a művészeti vonalak.

Az, hogy milyen hullámvasúton vagyok néha, az más kérdés, jelenleg az alkotás és teremtés teljes mértékben leköt. 

Direkt csináltam meg közben ezeket a mini videókat is... Mert annyival jobban visszaadja néha amit át próbálok adni. Szóval mivel nagyon benne vagyok most ezekben az alkotósdikban így aztán rávettem magam és (Én aki amúgy tablet ellenes mert a legtöbb embernek teljesen szükségtelennek tartom) vettem egy iPad pro-t és egy Apple Pencil-t rajzolni.

Most épp egyrészt ezen tanulok rajzolni, másrészt felfedeztem a grafikai programokat rajta így valószínüleg veszek hozzá billentyűzetet is és legalább így a cikkek megírása sem okoz gondot majd amikor sos kellene valami, de nem feltétlen tudom előcsapni a Macbookom. 

Most épp így írom a cikket mert a gépen szabad, közben a nyári lejátszási listám hallgatom hátha akkor időt utazhatok. Mert totál nem igaz, hogy nem szorongok. Művészeti szakmával, művész beállitottsággal befelé fordulva is hiányzik a szabadságom.

Ezen a linken el is éritek a nyári lejátszási listát.

Egyébként a macskáink iszonyatosan élvezik. Mi meg őket. Nem értik mi van, miért lettünk itt ennyien, de nekik ez buli. Sokáig akartam a kutyát, nagyon sokat foglalkoztam vele a menhelyen, míg ki nem derült, hogy oxigénhiányos volt a szívféreg miatt, így a viselkedése megváltozott, megharapott engem, Anyát, más gondozót is majd sétáltatót is. Én meg ugye most már gyereket szeretnék lassan, ez így nem fér bele. Aztán volt egy telem átgondolni. Imádom szeretem a kutyákat, nem kizárt, hogy lesz is, de jelenleg egyáltalán nem vágyom ilyen fajta felelősségre, inkább kutyázok a menhelyen egyelőre. Sőt, igazából annyira beleszerettem a saját cicánkba, hogy nem kizárt, hogy így is marad. Akinek nem volt annak fogalma sincs milyen, ez nem is egy vita fórum, de nekem nagyon bejönnek ezek az önálló lényeg, jelenleg sokkal jobban igénylem őket. Új szokást vettek fel, már a kávé illatára is kiszaladnak a konyhába, ugyanis "együtt kávézunk", ami azt takarjam hogy kapnak egy korty tejet és megvárják amíg mi megisszuk. 

Viszont nagyon hálás vagyok, hogy nem kell őket sétáltatni. Hatalmas előny. Pedig nyilván most kellett az egyiket állatorvoshoz vinni egy lyukas foggal, mikor máskor... Persze sorban is kellett állni, mert mindenki más állata is most lett beteg. 

Hatalmas segítségek munka közben, hogy bizony mindig oda kell feküdni ahol már valaki fekszik, ül, vagy ülne... ha közben nem szaladnának oda. 

Nagyon kellemes, hogy mindig van társaságom, mindenhez. Így egyszerűbb nem érezni az elszigeteltséget folyamatosan. 

Na meg ami kellemes, hogy egy csomó hely elkezdett kiszállítani ami eddig nem. többek közt a kedvenc kávézóm/pékségem az Á table! is ami úgy néz ki, hogy leadom 13:00ig a rendelésem és másnap reggel már nálam is a friss, ropogós francia pékáru...

Reggelire egyébként sima vajas és töltött Croissant-okat rendeltem, a friss kávém mellé olyan jól esett itthon mint a megváltás, hogy olyan helyről ehetem ahol imádom ezeket.

Közben pedig megjött a friss bazsalikomom, van már Oliva olajam, metélőhagymám, petrezselymem amit hazacipeltem közben a Spárból és elkezdtem kialakítani a saját fűszerkertemet itthon.

Persze így már van Olasz ecetem is, pesto és isteni több féle paradicsomom. Milyen hasznos is néha ha az ember ennyi időt van otthon, nagyon sokat tanultam a Francia és Olasz konyhából, az egészen biztos, hogy nem éhezünk sőt. Olaszoktól megtanultam igazi Olasz pizzát sütni, ahogy kenyeret is tudok már élesztővel és élesztő nélkül is.

Nagyon sokszor csinálok ezek mellett tojás krémet és már a kenyereket is extrázom, bazsalikomos - hagymás stb... Igazán feldob, eddig is imádtam főzni, de most "szintet léptem", mert az autentikus alapanyagokat és recepteket kezdtem használni. Anya pedig ráállt az indiai konyhára. Ki hinné, hogy a spenótnak nincs is spenót íze ha az ember indiaiktól tanul kaját főzni és akkor még Én is megeszem. Persze be kell osztani a konyhát, így lesz egyik napunk idiai másik pedig Olasz.

Tudjátok még honnan rendelgetek? Antikváriumból. Persze Én a Libriből amúgy is rengeteg könyvet veszek havonta, de most, hogy esténként live felolvasást nézek kortárs költőknél így sok olyan könyvet is megvettem amiből megy a felolvasás és sosem hallottam pl az adott költőkről, így sok új verses könyvvel is gazdagodtam.

Amúgy az is "új" szokásom, mert eddig nagyon ritka volt, most egyre sűrűbb, hogy az erkélyen olvasok, kávézok közben, ez az egy indokom van felöltözni. 

Ami hiányzik, és fog is az a műszempilla, a kozmetikus, a fodrász, és a műkörmös. Mert nagyon szeretek ezekkel foglalkozni, szertem ezzel magamat kényeztetni a hétköznapokban, mindegyik nagyon feltölt. Most pedig az ékszereim is szomorúan hevernek előkészítve a nyári szezonra, hogy majd hátha akkor hordhatom lassan őket, még él bennem a remény, hogy azért nyáron már lesz valami féle szociális életünk. 

A másik ami kicsit vicces és kicsit szomorú, hogy a karantén előtt vettem meg álmaim gépét és hozzá objektíveket, hogy na majd tavasszal kirándulunk még többet (mondjuk eddig minden hétvégén mentünk) aztán micsoda fotók lesznek itt. Na... most úgy tűnik ez is majd talán nyáron rendesen összejön. Ugye összejön? Kicsit kétségbe ejt a tudat, hogy hónapokig nem látom sem a barátaim, sem a napot sem semmit... Ezért is igyekszem a hobbiaimnak hódolni, mindig elfoglalni magam, mert így egyelőre repül az idő,csak néha jut eszembe, hogy januárban hajnal 3kor mi még a buli után pizzáztunk a belvárosban.

Ami persze iszonyatosan hiányzik, sőt. A fél kezem odaadnám néha azért, hogy megint a bárban üljünk és üvöltve kelljen beszélgetni. Hogy magamhoz öleljem a szeretteimet, ne csak insta üzenetbe küldözgessük ma ki mint főz.

Pedig jelenleg a legboldogabbá az tud tenni mikor hozzá jutok szép, friss zöldségekhez és tudom, hogy ma is valami jót tudok főzni a családomnak, akik közben szintén nagyon jól viselik, de nem tudnak teljes életet élni.

Ha még lehetek hálás valamiért, volt időm kiválogatni a táskáimat sőt, házhoz lehet rendelni az Ikeától is, egy vagyonért, de sikerült szereznem onnan tárolókat amikben rendszerezni tudtam az összes táskám és majd cipőm is.

Ráadásul az ékszereim parfümjeim is kiválogattam, összepárosítottam (mintha bárhova is mennék) és gyakorlatilag "letisztítottam" a stílusom. Francia könyveket olvasgattam divatról, stílusról és próbáltam mint valami művészetet megfogni az egyszerű, de európai vonalat. Instán írtam már egy cikket, hogy fejembe vettem, hogy 30 éves korom előtt kialakítom a stílusom és hogy már 3-4 éve csak designer parfümöt veszek, most pedig elkezdtem kidobálni a sminkjeim is, amiket már jó ideje nem is használok, és megtartani 1-1 jó minőségű egyszerű dolgot.

Persze most a Burberrym és a Chanelem is a polcokon pihen és várja, hogy kilépjek ebből a lakásból, helyzetből és kapjak egy új életet Én is és mindenki más is.

2020ban alapból átakartam értékelni sok mident, januárban el is döntöttem, hogy Én idén csak használt, de márkás ruhát veszek, hogy nem veszek olcsó sminket, olcsó piát és minden megtanulok minőségire váltani amiből inkább legyen kevesebb, de jobb. Most nagyon jól megy, mert egyelőre mindent csak kifelé dobálok, sőt, úgy néz ki veszek egy városi bringát és ha már van hova azzal kezdek közlekedni.

Hogy jól érzem-e magam itthon? Igen. Megvan mindenem. Hogy ki akarok-e szabadulni? Igen, mert hiányzik a szabadságom,a természet, és az olyan inspirációk amiket nem kapok meg a négy fal között. Túlélem. Mert most már túl fogom nyilván. Azaz remélem. Viszont nagyon fontosnak tartom, hogy tényleg ha már idáig jutottunk, kezdjük el az átértékelést, találjunk szórakoztató dolgokat, amiket bármikor lehet csinálni, ezzel esélyt adva annak, hogy nem őrülünk meg,

Addig marad a home office és az "otthon kényelme".

Ti mit csináltok a karantén alatt?