Sziasztok!
A karanténról írtam pár bejegyzést, így gondoltam akkor megírom a végét is és a bennem kavargó érzéseket, gondolatokat ezek kapcsán.
Elég sok hónap eltelt azóta, most pedig itt a 2. hullám és Én még az elsőt sem dolgoztam fel. Nekem azt hiszem a legnagyobb kihívás ha korlátoznak bármilyen módon a személyes szabadságomban, még ha igyekszem is úgy hozzáállni, hogy abból baj nem lehet ha valamit betartok, ezidáig úgy tűnik szerencsésen megúsztam.
A karantén ideje alatt annak ellenére, hogy tényleg mindent igyekeztem a törvény kedve-módja szerint tenni sikerült megbüntetni még március 13.án mert felelősség teljesen próbáltunk lakás helyett 1,5 méterre az utcán bulizni, akkor még csak pár fertőzött volt, semmi maradj otthon, de gondoltuk minek kockáztassunk alapon, bezsebeltük a 10.000es büntit. Amiben kicsit vicces volt, hogy a NAV-os lánya és Én aki megrögzötten betanulja a jogait és fejből tudja a btk, ptk rá vonatkozó részeit sikerült elmagyarázni, hogy tulajdonképpen miért nem vagyok köteles odaadni neki a kezébe a személyimet, a végén nem csak ügyvéd hallgatóknak néztek minket, de tőlünk kérdezték szerintünk milyen lesz az Online oktatás az általános iskolákban. Igazán vicces volt. Soha többet nem koccintottunk bele a tanácsukra a köztéri kamerába.
Ám ez a legkevesebb volt, engem mivel áprilisban inkább vettem egy biciklit, egy csodálatos 2020as Csepel modellt ami majd kiváltja a tömegközlekedést sikerült menetközben leszedniük a bicikliről, hogy mennyire veszélyes vagyok maszk nélkül biciklin 10 méterre fertőzöm. Mondjuk ha a gyalogosok végre megtanulnak nem a bringaúton sétálni akkor talán hajlandó vagyok értük megfulladni, de megsúgom nagyobb esély volt arra, hogy elütöm őket mint, hogy megfertőzöm.
Aztán gondoltam leírnám a tapasztalatom a "magyar mentalitásról", hiszen Én keményen küzdöttem, hogy jó legyen az állam bácsinak, a szomszéd néninek, az Anyámnak, de nekem is, mert az egyensúly híve vagyok, mindent fél lábon is megpróbálok megoldani a legkevesebb rosszal. Közben pedig 2x2 felé sikerült már májusra osztani az országot, Én pedig megint középen, a személyiségemhez totál nem illő koncepciók voltak.
Az első: Budapestiként nem hagyhatom el a várost. Mindenki mehet mindenhova az országban. A pesti terjeszti a korságot. Hát Én bizonyítottan nem terjesztettem semmit, nem csoportosultam, kussoltam és kibírtam, ezek után az Agárd csoportban olvastam a háborgást, hogy a pestiek ide hurcolják nekik a vírust. Hozzá teszem, egy ház, amiért nem kevés adót fizetünk, ahol minden mást is fizetünk és ahol megbüntetnek ha nem vágjuk le a fát mikor belenő a vezetékbe, bokrot ami ránő az autóútra vagy ha kinő rajta a parlagfű akkor azért is megfognak, de le nem mehetünk ottani karanténba mert akkor mi hurcoljuk oda, ez a pestieket utálni kell mentalitás pedig már idegeimre ment. Ketté osztották pestiek és mindenki másra az országot.
Majd jött a másik osztottság, hozzá teszem nem vagyok egy nagy facebookozó, maradok a blogomnál és az instagramnál mert ennyi idióta posztot fáradt lennék megosztani, ráadásul már megtanultam, hogy a lelki-békém a legfontosabb, de ha mégis feltévedtem facebookra akkor hamar fel is ment a vérnyomásom. Vannak konkrét facebook ismerőseim, nem mondom mennyire közeliek vagy sem, akik azon túl, hogy hiteltelen források minden szarját úgy osztották mintha kézpénz lenne, úgy változott az aktuális befolyásoltságával a posztjai mondanivalója. Most, hogy ez vicces vagy szánalmas, arról ne engem kérdezzünk, Anyám engem arra tanított, hogy ne ítélkezzek, ahogy rosszat se kívánjak - igyekszem.
Szóval megjelentek akár egy adott ember üzenő-falán is ezek:
- Ne hordj maszkot, az hülyeség
- A vírus nem létezik, britt tudósok bebizonyították
- Maradj otthon
- Mind meghalunk
- Hordj maszkot
- Aki maszkot hord szabadkori rabszolga
- A vírus nem is veszélyes
- Aki a szabályokat betartja hülye
Így aztán újraindult az éjjel, kinyíltak Pest kapui is, majd az országhatár, Én meg egy hisztérikus 12 éves módjával próbáltam belevetni magam a nyárba. Mert ugye nyáron nincs maradj otthon, na meg ezt a nyarat Los Angeles és környékén töltöttem volna, a csodás tavaszomat meg Balin, így aztán nem igazán volt ínyemre, hogy 3 hónapot szociális élet nélkül töltöttem majdnem végig és most csak úgy hagyjam magam sodródni. Persze nem foglaltam sos jegyet Firenzebe, hogy aztán összeölelgessek 30 öreg Olasz bácsit, de azért egy valós térben zajló FOMO volt rajtam. Érdekes szorongásokat idézett nálam elő a bezártság, hónapokon át minden nap szabadtéri programokat szerveztem mindenkivel is, közben a fertőzés is lassult, majdnem, hogy megállt, Én meg a Balaton közepén fekve élveztem már a majdnem teljesen visszakapott életem.
A nyaram kimerítette a végtelennek tűnő kerti partikat, kirándulásokat, koktélozásokat, strandolásokat. Fotóztam lelkesen, rajzoltam még lelkesebben, bicikliztem, és ettem - ittam. Az Instagram napló számomra, célom volt feltölteni remek nyári élményekkel, amik tulajdonképpen meg is voltak. Értek a barátaim körében napfelkelték, rengeteg szuper élmény. Mégis kicsit úgy éreztem már-már kényszerítem magam arra, hogy minden jó legyen, mert fizikailag képtelen lennék elviselni ha nem érezném jól magam, nem találkoznék mindenkivel már az előtt, hogy elindulna a 2. hullám Én pedig megint nem láthatom őket. Persze az alkotásnak jót tett a bezártság, de a 2. hullámban már nem lennék túl lelkes ha összezárnának önmagammal közel 50 négyzetméteren. Az pedig kivitelezhetetlen lenne, hogy megint a családommal legyek összezárva, megoldják nélkülem is a minimális konktakttal való bevásárlást. Bár sem Én sem a testvéreim nem szeretnénk egymástól távol születésnapozni, egy karantén szülinapot. Viszont rettenetesen jó önismeretnek bizonyult az egész. Én megtanultam magamról, hogy veszélyes vagyok a saját gondolataimmal összezárva mert kiderül, hogy rövid távon is rengeteg érzelem tud bennem feltörni, bármilyen pozitív és negatív érzelem elég elsírni magam 2 hét után. Másrészt viszont azt is, hogy annyira tudom ignorálni a világot, hogy gyakorlatilag teljes közönnyel tudom kezelni a külvilágot ha nem megyek ki. Sokat koncentráltam az önfejlesztésre, remek érzés volt mindennek ellenére pozitívan távozni a helyzetből, megtapasztalni milyen újra látni a barátaim és értékelni az érintésüket. Nem mondom, hogy tőlem nem vett el a vírus dolgokat, de összeségében amit így ennyi hónap után le tudok szűrni:
Én hála Istennek nem azon pörgök, hogy mi van a vírussal, a minimális szabályokat betartva próbálom a negatív dolgokat ignorálni, nem foglalkoznom azzal ki mit csinál, ki mit posztol ki hord maszkot, ki nem hord. Az építésemre koncentrálni, hogy aztán egy egyre jobb Én nézzen majd szembe azzal a világgal ami ezután jön. A karrierem építésére és mindenre ami pozitív viszonyban áll az élettel.
Tervezek majd írni a nyárról egy kifejtős posztot, hogyan is telt és milyen önfejlesztő dolgokat tanultam, de azt majd egy másik posztban. 💛
Megjegyzés küldése
Írj kommentárt :)