Generációk


Sziasztok, gondoltam írok pár sort és gondolatot a generációkról és különbségeikről.
Én Y generáció vagyok, bevallom nagyon örülök is neki.
93-ban születtem szóval eléggé az elején hál' istennek...Mármint Én elmondhatom így, hogy a 90-es években voltam gyerek nem csak akkor születtem. Megélhettem a reggeli mesék és a pokémon majd a tazó gyűjtés fénykorát ahogy a Balu kapitánynak is. Anyám X generációs, a testvéreim pedig Z... Szóval 3 generáció él itt egy helyen.


A ma élő generációk eszerint: (nevelemakamaszom.wordpress.com)

-Baby-boom idején születettek (1940–50-as évek) PRÓFÉTÁK

-X generáció (1960–70-es évek) NOMÁDOK

-Y generáció (1980–90-es évek) HŐSÖK

-Z generáció (2000-es évek) MŰVÉSZEK

Na abban én is biztos vagyok, hogy az öcsém művész, bár inkább életművész mintsem más az Ő generációja jelenleg...

"(Akit esetleg nyugtalanítana, hogy véget ért az ábécé, ne aggódjon: a 2010 után születetteket a szociológusok „alfának” keresztelték.)


Milyenek is ezek a generációk?

X generáció: ezek mi vagyunk, a mai kamaszok szülei. Magyarországon ez az a generáció, amely a Kádár-korszakban nőtt fel, és akik számára a Nyugat még vágyálom volt. Sok tekintetben átmeneti generációról van szó, amely a „nagy” 68-as nemzedék után és a „hipermodern” Y/Z generációk előtt született. Magyarországon ez a nemzedék a rendszerváltás idején vált nagykorúvá, amikor a gyerekkorban megismert világ szabályai érvénytelenné váltak, az új világ viszont még kiismerhetetlen volt. Ami a digitális technológiát illeti, ugyan már fiatalon megismerkedett vele, de a következő generációkhoz képest mindig csak „digitális bevándorló” marad.

Y generáció: ezek a mai fiatal felnőttek és a nagyobb kamaszok. Strauss és Howe Millennials Rising: The Next Great Generation (2000) című könyve szerint ennek a generációnak a jellemzői:

-Különlegesek – legalábbis annak érezhetik magukat, mert gyerekkorukban rengeteget törődtek velük, sokkal többet, mint bármely korábbi generációval.
-Védettek – ugyanezért. Sokuk fölött még húszas éveikben is ott köröznek a gyereküket elengedni nem akaró „helikopter-szülők”.
-Magabiztosak és optimisták – a Zabhegyező elidegenedett, szorongó, lázadó 50-es évekbeli kamasz hősének, Holden Caulfieldnek az ellentétei.
-Csapatban szeretnek dolgozni.
-Ambiciózusak, erősen motiváltak, racionálisak és hosszú távra terveznek – szemben az előző generációkkal, akiket a művészet, a filozófia és a keleti vallások vonzottak.

Nagy nyomás nehezedik rájuk, mivel sokkal bizonytalanabb gazdasági környezetben lépnek ki a világba, mint a szüleik.
Sokkal hagyományosabb, konvencionálisabb értékrenddel rendelkeznek, mint az előző két generáció.

Ami pedig a digitális technológiát illeti, ennek a generációnak a tagjai már „digitális bennszülöttek” (ez a kifejezés – a „digitális bevándorlóval” együtt – Mark Prensky amerikai szerző nyomán terjedt el).

Z generáció: ezek a mai kiskamaszok és kisgyerekek, az igazi digitális bennszülöttek, akik már akkor is tudják használni a technológiai eszközöket, amikor még beszélni is alig tudnak. A Z generáció tagjai idejük jelentős részét online töltik, a közösségi oldalakon chatelnek és barátkoznak. A gazdasági és társadalmi változásokra már gyerekkoruktól kezdve minden eddigi generációnál nagyobb befolyást gyakorolnak, a marketing-szakemberek az ő „lájkjaikra” vadásznak.

Mi dolgunk van nekünk, szülőknek, ezekkel a kategóriákkal?

Először is, érdemes tisztában lenni velük. Az alkalmazott generáció-elmélet nagyon sok segítséget nyújt a gyerekeink megértésében – hogyan tanulnak, hogyan ismerkednek, mitől szoronganak, stb.

Azonban a címkézést nem szabad a probléma hárítására használni. Ha minden problémát elkenünk azzal, hogy „persze, azért ilyen a gyerek, mert Y/Z generációs”, azzal nem jutunk közelebb a megoldáshoz. Hiszen lehet, hogy Z generációs, de az alapvető szükségletei, igényei, nehézségei nem változtak, csak az eszközök és a feltételek.

Hogy mennyire radikális változásokról van szó, ezt ma még nem igazán lehet megállapítani, de annyi biztos: a ciklikusan ismétlődő generációs különbségeken túl az a tény, hogy a gyerekeink – főleg a 2000 után születettek – „digitális őslakosok”, szemben szüleikkel, akik legfeljebb csak „digitális bevándorlók” lehetnek, sok mindent erősen befolyásol, a tanulási és ismerkedési szokásaiktól kezdve a családhoz való viszonyukig."




A saját generációmat kikerestem a wikipedia szerint...

"Az Y generáció

Az Y generáció egy új típusú nemzedék, melynek kialakulásában a technika száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet. Ha az 1900-as évek utáni időszakot felosztjuk, akkor ez a generáció a negyedik a sorban, az 1980 és 1995 között születetteket soroljuk ide.
Kialakulása és jellemzői

Ennek a nemzedéknek a születését (a legkorábbi ill. legkésőbbi időpontot nézve) az 1970-es évek vége és a 2000-es évek eleje közé teszik.]„Ezredfordulós” generációnak is nevezik őket. Jellemzőik, hogy mivel a számítógépekkel együtt nőttek fel, szinte mind a „technológia őrültjei”. A modern technikák és a számítógép nélkül el sem tudják az életüket képzelni. Ezzel együtt azonban igen gyakorlatiasak és már kisiskolás korukban tudnak számítógépezni és mobiltelefont használni.

Nevelésükre nagyban hatott, hogy szüleik a házon belül biztosították a szellemi és testi fejlődéshez szükséges körülményeket. Megkapták a legmodernebb játékokat, kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a technika legújabb vívmányaival, magabiztosan kezelik azokat, sőt, mindennapi szükségletnek érzik. Szüleik önállóságra és szabad véleménynyilvánításra nevelték őket, ezért munkahelyeiken nagy önbizalommal és szabadon élik az életüket és mondják el a véleményüket, oldják meg a feladatokat.

Társadalmi beilleszkedésük elemzése alapján alakították ki a „Pán Péter-szindróma” fogalmat, mely arra utal, hogy egy részük aktív munkavállalóként késleltetetten jelenik meg a munkapiacon. 25-30 éves felnőttek még a szülői otthonban élnek, igénybe veszik a szülői ház komfortját (főznek, mosnak rájuk, nincs rezsi terhük, zsebpénzt kapnak stb.), maguk eközben nem önálló felnőtt egzisztenciájuk megteremtésén dolgoznak. A jelenség gyakran további tanulás, egy újabb diploma megszerzésének társadalmilag is preferált (lifelong learning) formájában nyilvánul meg. Kérdés, hogy a Pán Péter-szindróma mennyiben a munkapiaci helyzet következménye – amely nem képes felvenni a fiatal diplomásokat – és mennyiben egy életmód elterjedésére vezethető vissza. Az európai oktatási statisztikák azt mutatták, hogy a felsőoktatási képzési helyek száma sokszorosan növekedett az új álláshelyek számához képest.

Az Y generáció már egy fogyasztói társadalomba született bele, szüleik vagy baby boomerek, vagy az idősebb X generáció tagjai, akik nehezen, kemény munka árán küzdötték fel magukat oda, ahol tartanak. A fiatalok azt látják, hogy mindezért nagy árat fizettek a szüleik, tönkrementek egészségileg, kiszolgáltatottá váltak a munkaerőpiacon. – Ők már nem hajlandóak erre, nem akarnak „robotolni”, magától értetődik számukra, hogy karriert érnek el, jól keresnek. Felszínes életet élnek, a lojalitást, engedelmességet nem ismerik – ecsetelte Joó Zsuzsanna. Hiába könnyíti meg azonban a technika az életüket, az Y nemzedék olyan világban vált felnőtté, ahol örökké sietnie, önmagát megvalósítania kell, karriert kell építenie. Pontosan emiatt a tulajdonságuk miatt vannak fokozottan kitéve a mobbingnak, a munkahelyi pszichoterrornak. Egy érdekvezérelt világban élnek, ahol ha nem igyekeznek, elvesztik értéküket, és partvonalra kerülnek.
Az Y generáció mint fogyasztó
Az Y generáció a fogyasztói társadalom alakítója és húzórétege, akik tökéletesen eligazodva a legújabb trendek között, a legpergőbb ritmusban élik az életüket.

Egy a 2008-ban az Economist Intelligence Unit által készített tanulmány szerint, melyet a Genesys támogatott, a nemzedék kereskedelmi megszólítására a legalkalmasabb, kedvenc programjaik szponzorálása, a vírusmarketing, a peer-to-peer ajánlások. Figyelmük középpontjába kedvenc tevékenységeik reklámjait helyezik, így a kirakatokon át, személyes találkozások során, video- és chat-üzeneteken keresztül könnyedén érhetők el.

A fogyasztás tekintetében a „Pán Péter-szindróma” fogalma leegyszerűsítve arra utal, hogy a generáció tagjai fogyasztás tekintetében felnőttként viselkednek (mindenre igényt tartanak), a termelés és felhalmozás tekintetében viszont gyerekként, azaz eltartottként számba vehetők."

Tegyük hozzá, hogy igen érezhető a marketing amit a generációnk torkán akarnak lenyomni, nehéz is ellenállni, talán ezért fontos, hogy saját értékrended rendelkezz, hogy a marketinges patkányok ne a te éhen halt hulládból zabáljanak. Mert igen könnyű prédák vagyunk, de alapos tájékozódás és a helyzeted felmérése alapján talán nem járnak sikerrel. Nem könnyű egy agyon pátyolgatott generáció tagjának lenni ez tény.. Talán boldogít, hogy nem mi vagyunk a legnagyobb lúzerek, a Z talán nálunk is elesettebb lesz vagy mi maradunk az emberiség leggyerekebb generációja.

Megjegyzés küldése

Írj kommentárt :)

Instagram

Made with by OddThemes | Distributed by Gooyaabi Templates