A sok tech jellegű poszt után most belőlem kaptok egy kis darabot, megismerhettek egy kicsit jobban. Tudni kell rólam hogy 25 éves vagyok, lassan 26, úgy érzem ideális kor ez egy ilyen visszatekintéshez. Már nem vagyok gyerek, viszont nem is volt olyan régen az a gyermekkor, hogy olyan sokat felejtsek belőle.
Nálunk a karácsonyi készülődés 1-1,5 héttel az ünnepek előtt kezdődött mindig, nem voltunk már novemberben ünnepi hangulatban, mint oly sokan. 1 héttel előtte is csak annyiban volt más, hogy megnőttek a bevásárlások, tankoltunk fel az ünnepekre. Nem dekoráltuk sosem a házat, nem voltak fényfüzérek, műgyertya az ablakban, koszorúk stb. Még adventi koszorú sem.
Egy Győr melletti kistelepülésen élünk, itt sokan foglalkoznak azzal hogy fenyőfákat ültetnek a kertjükbe, majd mikor elég nagyok lesznek, eladják őket karácsonyfának. Ilyen helyen szoktuk beszerezni mi is. Apával elmentünk, kiválasztottuk a nekünk legjobban tetszőt, és a gazdája kivágta nekünk. Lekerült a hűvös pincébe, aztán apa belefaragta a tartóba...mert természetesen soha egyetlen fa sem illett bele. Aztán 24-e reggelén az én feladatom volt a fa díszítése. Már kicsi korom óta tradicionálisan az én feladatom a mai napig, mindig megvárnak vele. Bár azért a tradíciók változnak, néhány éve sajnos műfenyőre váltottunk, azt kell díszítenem.
Szívesen tennék be nektek egy régebbi személyes fotót a fenyőfa körül sürgölődő kicsi Atiról, de ahogy sok más, sajnos a fotózás sem volt szokás nálunk.
Míg én a fa körül, anya a konyhában serénykedett mindig. Sosem volt nálunk különösebben nagy karácsonyi hangulat a dekorációk hiányában, de ha másból nem, az ünnepi ebédekből/vacsorákból bizony tudni lehetett hogy karácsony van. Sosem vetett fel minket a pénz sőt, de anya ezen nem spórolt, szerette megadni a módját és ünnepi lakomát csapni. Nálunk nem volt divat a rokonlátogatás sem ilyenkor, hozzánk sem jöttek, és mi sem mentünk sehova a nagyszüleinken kívül. Bár ennek lehet hogy az volt az oka hogy a nagyszüleimnél bizony mindenki összegyűlt, gyerekek, unokák, unokatesók, keresztszülők, szó szerint mindenki. Ott is volt egy nagy lakoma és ajándékozás.
Ajándékot rendszerint szinte csak a gyerekek kaptak, esetleg a nagyszülők.
Mind mamáméknál mind nálunk ez a szokás, így bizony 1-2 éve már sem én, sem az öcsém nem kapunk semmit, kinőttünk belőle. Kaptunk anno játékokat, kisautókat, később könyveket, az első mp3, mp4 lejátszómat és az első telefonomat is a Jézuska hozta. Azt kell mondanom hogy ajándékokban sem szűkölködtünk soha. Így visszaolvasva úgy tűnik hogy kissé átlagos, de jó karácsonyaim voltak.
Sajnos az emlékeim azért ennyire nem felhőtlenek. Amíg a szüleim alkoholproblémákkal küzdöttek, előszeretettel tettek tönkre minden ünnepet. Megvolt ugyan a lakoma, ajándék meg minden, de ők utána alkohollal ünnepeltek, aminek nagyon csúnya vége tudott lenni.
Na de igyekszem csak a szépre és jóra emlékezni, a pozitívumokat megőrizni. Lassan saját családot szeretnék alapítani, és megfogadtam hogy sok mindent fogok másképp csinálni mint a szüleim, bizony a karácsonyaink is másképp fognak telni.
Megjegyzés küldése
Írj kommentárt :)