{VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ!} : Könyvek amiket örömmel olvastam.

Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését.A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el.

-az előző blogomról-

Sziasztok! Leszögezném, ez nekem nem egy egyszerű téma. Nagyon korán tanultam meg olvasni, bőven óvodában, elsőben már folyékonyan ment. Eddig szerettem is. Aztán megjelentek a kötelező olvasmányok... Az első olvasott könyvem A két Lotti volt, nagyon tetszett, a testvéreim is ikrek így nyilvánvalóan élveztem 6-7 éves fejjel. Utána viszont kezdett szép lassan elmenni a kedvem az olvasástól, a Kincskereső kis ködmön, Bambi... BAMBI 8 évesen, először is fel sem fogtam, másodszor ha nem a Disney féle mesét nézed hanem ezt olvasod, nem az az édes őzikés gyerekmese... Maghalt az anyja, hát ez engem annyira kiakasztott, hogy képes voltam belázasodni (igen fura képességeim vannak) hogy ne kelljen olvasnom. Nem fokozta a vágyamat sem az Egri Csillagok, sem a Szent Péter esernyője... Egyszerűen nem bírtam sem a történelmi könyveket, sem a vallási témát, igazából nem érdekeltek ezek a könyvek. Pláne később lázadó punk kamaszként nem vonzottak az ilyesmik. 

Ezzel szemben hála Isten mindig két énem volt csak az egyiket senki sem ismerte. Az előző posztomban meséltem róla, hogy írtam verseket. Nem csak írtam, szerettem is a verseket, voltak nagy kedvenceim amiket máig tudok, és a kötelezőkkel sem volt itt gondom, A walesi bárdokat máig tudom, annyi idő alatt tanultam meg míg anya megszárította a hajamat, ahogy A Reményhez című verset is máig tudom. 
A kedvenc költőm Tóth Árpád volt, és Shakespeare szonettjeit is imádtam. Ahogy nagy kedvencem volt még Radnóti és József Attila is. Most bemutatnám néhány személyes kedvencemet.

Tóth Árpád - A rab

Mi jobb? – üvölteni talán? 

Vergődni a börtön falán, 

Vájni sírva, vérző körömmel, 

Míg künn röhögnek kárörömmel? 

Avagy hallgatni, az a jobb? 

Ne hallja senki a jajod, 

Barátkozni a mély homállyal, 

Beharapott, fekete szájjal? 

Mi jobb? – szavalni szüntelen?...

Vagy ez? – hallgatni szüntelen? 

Feküdni, tetszhalott tetem, 

Míg lobogva a ravatalnál 

Veszett vágyak lángjai égnek... 

Mi az pajtás? üvöltenél? 

A körmöd újra csupa vér. 

Mit vájod...... a falat? 

Te meghalsz, s a fal megmarad. 

Talán hallottál valamit? 

Talán az erdő hangjait? 

Átsusogott a kétöles 

Falon a virágzó köles?...

Tóth Árpád - Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Tóth Árpád - Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom, halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata

Fénylett hajadban s béke égi csendje,

És jó volt élni, mint ahogy soha,

S a fényt szemem beitta a szívembe:

Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

Melyben egy isten szállt a földre le

S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek, -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

Shakespeare - CXXXI

Oly zsarnok vagy, így is, mint akiket

Szépségük dölyfössé kegyetlenít;

Mert jól tudod, legfőbb, legékesebb

Ékszerének szívem téged tekint.

De van, aki megnéz s azt mondja, hogy

Aligha fog arcodért hullni könny;

S hogy cáfoljam, oly bátor nem vagyok,

Bár, titkon, szépségedre esküszöm.

S esküm igazát bizonyítani

Csak rád gondolok; és, tolongva, hű

Könnyek, sóhajok sírják, hogy ami

Fekete rajtad, nekem gyönyörű.

Csak a tetteidben vagy fekete,

S úgy látszik, ez a vádak gyökere.

CXXXVII

Te, vak bolond, Szerelem, mit csinálsz

Szememmel, hogy néz, s nem látja, amit lát:

Tudja, mi szép, látja, hol a varázs,

S a fő-jó neki mégis fő-hamisság?

Ha túl elfogult, megrontott szemek

Ott horgonyoznak, hol nyüzsög a rév,

Csalfaságuk horoggá mért vered,

Rákötni a szívem ítéletét?

Mért tartsa szívem külön partnak azt,

Amiről tudja, hogy nyílt köztelek?

S szemem, látván, dicsérje a pimaszt,

S fessen rút arcra szép becsületet?

Szív s szem a legkülönbet vélte másnak,

Ezért betege most a torzításnak.

CXLII

Bűnöm: szerelmem; s hogy gyűlölsz: erényed;

Bűnöm gyűlölöd, bűn-szülte szerelmem:

Ó, mérd csak helyzetemhez a tiédet,

S nem lelsz okot, megróni; vagy, ha lelsz, nem

A te ajkadról, mely bíbor díszét

Már éppoly sokszor meggyalázta, mint én,

S volt szívek hamis frigyein pecsét

S kamat-élősdi mások ágya-kincsén.

Legyen jogos úgy vágynom rád, ahogy

Vágyad, mint szemem téged, másokat les,

Ültess irgalmat a szívedbe, hogy

Irgalmat kapjon irgalmad, ha nagy lesz.

Kérhetsz még olyat, mit ma te nem adsz meg,

S akkor tán a saját példád tagad meg.

CXLVIII

Mily szemet rakott fejembe szerelmem,

Hogy nem jól jelzi, amit összeszed,

Vagy, ha jól, mivé lett bennem a szellem.

Hogy elrontja az igaz képeket?

Ha szép, ami úgy üdíti szemem,

Mért véli a világ, hogy nem való?

Ha nem szép, jól mondja a szerelem,

Hogy szeme rosszabb, mint máséi! Ó,

Mért lenne jobb?! Hogy lásson tiszta fényben,

Ha könny s virrasztás veti rá ködét?

Nem csoda hát, hogy szemem félreértem,

A nap se lát, míg nem derül az ég.

Álnok szerelem, könnyed megvakít:

Tiszta szem látná bűnös foltjaid!

CXLIX

Azt mondod, kegyetlen, hogy nem szeretlek?

Hisz magam ellen pártodat fogom!

Nem terád gondolok, míg önfeledten

Vagyok, kedvedért, saját zsarnokom?

Gyűlölőidet nem együtt gúnyoljuk?

S akit megvetsz, barátom lehet-e?

S ha haragszol rám, nem állok-e bosszút

Magamon úgy, hogy jajdulok bele?

Milyen érdemem becsülöm, amely

Ne volna, bármire, büszke rabod?

Hibád is imádattal tölti el

Lelkem, hogy szemmel kormányozhatod!

De csak gyűlölj, ismerlek: aki lát,

Olyat szeretsz, s én vak vagyok reád.

CL

Mily erő adja iszonyú erőd,

Hogy te irányíts, te, érdemtelen?

Hogy megesküdjem: nem ragyog az ég,

S meghazudtoltasd két látó szemem?

Aljasságod mért olyan tetszetős,

Hogy, bár tetteid elriasztanak,

Bűnöd vad s édes varázsa legyőz

Lelkemben minden jót és igazat?

Ki tanít, hogy lángom szítsa ami

Igaz okot szem s fül súg ellened?

Ó, bár, mit más megvet, azt szereti:

Ne vesd meg, mint más, érte szívemet.

Szeretlek, s ha nem vagy rá érdemes,

Még jobban megérdemlem, hogy szeress.

CLII

Tudod, mint hitszegő szerettelek,

Te, duplán az, hogy szerelmet fogadtál;

Tettleg törtél ágy-esküt s új hitet:

Az új nászból új gyűlöletbe csaptál.

De vádoljam kettős esküszegésed?

Huszat törtem én, a becstelenebb!

Mind egyet akart: behálózni téged;

Oda miattad minden becsület!

Nagy eskük zengték nagy jóságodat,

Eskük, hogy szeretsz, s hű vagy, igaz ember;

Hogy te ragyoghass, lettem, tudva, vak,

S cáfoltattam, amit lát, a szememmel.

Esküdtem: szép vagy; én, gazabb, én tettem

Hitet ily piszkosan a tények ellen!

Ezek a versek mind nagyon közel állnak hozzám, ezért vagy azért. Sokkal inkább vagyok verses típus és olvasok el egy Závada kötetet újra és újra a fürdőkádban mint a könyveket, történeteket. Kamasz koromban volt 2 könyv amit jó volt olvasni, de nem nagyon emlékszem már rájuk, ha egyszer eszembe jutnak elmondom. Azóta nagyon kevés könyvet olvastam ki ami nem verses könyv volt.
Az egyik A balek című könyv Hugh Laurietól (Dr House). Na az a könyv olyan volt amit nem tudtam letenni. Ezen kívül engem valamiért csak az olyan könyvek le mint Az ördög Pradat visel és annak a 2. része A bosszú Pradat visel, ami a folytatás, ebből tudtommal még nincs film adaptáció. Az egy boltkóros naplója sorozat is érdekel, majd az új házunkba beköltözve meg is veszem ezeket, amikor már lesz hova tenni. (ebből majd készül egy poszt). Nagyjából ennyi lenne bár szívesen vennék ajánlatokat milyen női regények vannak és elolvasnám őket ahogy tudom merre vagyok arccal a költözés után.
Remélem tetszett a bejegyzésem, hamarosan jelentkezem/jelentkezünk újabbal.