Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését.A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el.Be kell vallanom, nagyon vágytam rá, hogy egyszer akár magamtól is megírjam ezt a posztot, mert az Én álomvárosom nagyon sokszor szóba is kerül nálam, aki ismer tudja, hogy nagy fájdalmam, hogy nem ott élek, még nagyobb, hogy nem oda születtem. Az egész várost úgy szeretem ahogy van, a baseball csapatával, ír kocsmáival, Massachusettsi mentalitásukkal, benne élő emberekkel.
Elég sok külföldi embert ismerek, vagy találkozom akár naponta is, de Ők mégis a kedvenceim.
A város nem más mint Boston, Massachusetts fővárosa, USA észak-keleti részén fekszik, ha valaki nem nagyon ismeri bizonyára tanult azért a Bostoni tea délutánról, vagy hall minden évben a Bostoni Maraton futásról, vagy pár éve az ott bekövetkezett tragédiáról.
Tudom jól, az egyesült államok nagy klisé, de mentségemre szóljon mégsem New York -sokkal csodásabb mint New York számomra pedig a divatvilághoz elengedhetetlen város- nem Las Vegas vagy akár Los Angeles, nem is Párizs, Róma, Milánó... Nem egy Riviéra, sőt télen az egyméteres hóba pláne nem tűnik annak, de őszintén megvallva lehetne bárhol a világon ez a város lenne az álmom. Ha képeket néz róla az ember leginkább a kikötő tárul elé - ami szerintem szintén gyönyörű, de mégsem ez tetszik kinézetébe nekem a legjobban, egyébként imádom a hajókat, kikötőket mindig mindenhol, és ez a kikötő nekem mindennél többet mond és mindnél többet jelent."Minden kikötő más. Más szokások, más érzések, más illatok, más kérdések, más fájdalmak, más csókok. Minden más, még a boldogság is. Nincs két egyforma kikötő. De az összes kikötő közül csak egy lesz számodra tökéletes. Az, ahol már nem lesznek kérdések és ahonnan nem akarsz majd továbbállni."
Sajnos nem tehetem meg, hogy megmagyarázzam, nem is tudnám, a lényeg, hogy addig nem vagyok hajlandó meghalni míg nem éltem ott át a naplementét, bármennyit kell rá várni, bármi az ára.
Nos száraz tudnivalók erről a -számomra- nagyon csodás helyről, Amerika egyik legrégebbi városáról:
- 1630 szeptembere-novembere közt alapították Angol puritán telepesek
- 4,4 millióan lakják (na jó 2x Budapest nem is olyan sok :P)
- Amerika 11. leglakottabb városa
Tudom rendkívül izgalmas adatokat közöltem, de hát senkinek sem árt tudni, nem de?Mondjuk érdekes, hogy hivatalosan Boston-Budapest is November 17.én "született" csak az egyik közel 200 évvel korábban.
Mindig szerettem volna nyüzsgő nagyvárosban élni, ámbár Pesten sosem laknék szívesen a belvárosban, jó itt nekem csendesen a külvárosban, de az amerikai nagyvárosok merőben mások - New York, Chicago, Boston, Los Angeles stb...- sokkal veszélyesebb nyilvánvalóan, de sokkal élettel telibb is. Több kitörési lehetőség, több álom-össze tört álom, sok izgalmas nép keveredve, és itt akár ír szokások is. Persze mindenkit nagyrészt vonz más kultúra, de engem az is vonz, hogy velük mégis hasonlítunk. Bennük több az európai vonás, és persze imádják az íreket. Persze ott van a Dropkick is, akiket nagyon szeretek és élőben még jobb érzés volt együtt énekelni velük. Megszoktam az amerikai szlenget, ezt értem meg, megszoktam a fura rövidítéseik írásban, és néha már egy kukkot se értek egy ausztrálból vagy angolból szóban, mert nem ehhez szoktam, néha oda kell figyelnem egy egy beszélgetésben másokkal, hogy véletlen se ejtsek ki semmit magyar létemre amerikai szlengekkel, rövidítve, és szokatlan ha két ember nem nevezi egymást "tesónak". Vagy nem úgy méltatlankodik, hogy "Ohh man...."
A belvárosa:
A képek egyébként ennél a résznél a Tumblr-ről vannak, de van egy sanda gyanúm, hogy egy bostoni fotós képe a legtöbb Brian-é akinek még sok szép kép díszíti Bostonról az instgaramját. https://www.instagram.com/brianmcw/
I'm shipping up to Boston - Dropkick Murphys
Ami pedig számomra nagyon vonzó az a belváros kinézete, persze mint feljebb említettem az ott élő barátaim-ismerőseim nagyban hozzá tettek ahhoz, hogy 1. ne ítéljek el senki azért mert amerikai és más az oktatási rendszere és szokásai 2. megszeressek egy várost ami a háttérbe szorul nem is egyszer, hogy a Logan reptér sokkal nagyobb cél legyen mint bármi más kerek-e világon.
Híres ott született emberek akikről itthon is biztos hallottak már:
- Edgar Allan Poe
- Benjamin Franklin
Testvér városai:
- Strasbourg, Franciaország
- Melbourne, Ausztrália
- Concord Museum: a város történetét mutatja be
- The Institue of Contemporary Art: kortárs művészetek intézete
- Isabella Stewart Gardner Museum
- John F. Kennedy Presidential Library and Museum: John F. Kennedy életének bemutatása
- Museum of Fine Arts: Szépművészeti Múzeum
- Peabody Essex Museum
- Museum of Science: tudományos múzeum interaktív kiállításokkal
- Boston Children's Museum: gyermekeknek szóló múzeum
Végtére is ez nem változik már nálam, azt nem tudom mit hoz a jövő persze, de azt igen, hogy Én világéletembe imádni fogom, mindig ezt fogom preferálni mindig ide fogok vágyni, mindig hálás leszek a bostoni és massachusettsi ismerőseimnek stb...-nek mindenért, továbbá alig várom, hogy leszálljon egyszer az ÉN GÉPEM a Logan-en. Ha valaki azt gondolja elfogult vagyok és végig csöpögtem a egészet, nos az jól gondolja. :)
