Egymást űző vadak

"Nem tudtam, hogy fáj neked.

Na jó, talán akartam is néha.

Te vadász voltál, én préda,

Most együtt szenvedek veled.

Mikor elfogtál húsomba vájtad

Karmaidat, s egy szív szakadt fel.

Máskor pedig én téptem szárnyad,

Hogy ne repülhess mellőlem el.

Magunkat üldözve menekültünk.

Az egyik elterült, a másik felállt.

Tudtuk, nem szabad kimerülnünk,

Kerülgettük egymást, a halált.

S ha valamelyik néha elesett

Vadul nyalogattuk a sebét.

Majd jött egy harmadik, a feslett

Féltékenység küldte vérebét.

És rohanni kezdtük egymás mellett

A vadállat egészen közel loholt,

Hol beléd mart, hol nekem kellett

Megjárnom miatta a pokolt.

Mikor engem harapott, a sebből

Fájó, gennyes fertőzés fakadt.

Hagyj magamra! Én már ebből

Nem gyógyulok, ez örökre marad.

Megálltál akkor, a rohanásnak vége,

De a gyógyírt erre hiába keresed.

A féltékenység szomjazik a vérre,

Ha lüktet a seb, torkodnak esek."

Gutási  Éva. 

Nem fűznék hozzá sokat....:) De ez a vers nagyon találó, ami mégjobb, hogy a HCW (Pankráció) 3tagjával készült hozzá klipp :O :D nagyon tetszett!! :)

XOXO,Doris