Boltkórosság-om

Gondoltam írok egy bejegyzést egy furcsa problémáról, ami bennem is megvan!
Akkor jöttem rá, hogy ez egy probléma amikor láttam róla egy filmet és láttam később az Így jártam anyátokkalban is... Előtte nem gondoltam magam semmilyen kényszerbetegnek....
14 éves koromban kezdődött igazán, előtte csak állandóan nézegettem a játékokat a kirakatokban és mindig azon járt az agyam milyen lenne a kezembe fogni játszani vele...Milyen hihetetlen jó lenne. Újabb és újabb listákat írtam mi kellene nekem ami épp nagyon fontos...
Aztán jött a kamasz kor...9.ben amikor anya minden nap adott nekem pénzt kajára meg inni...Már az iskoláig sem vittem el. Itthon hagytam egy dobozba eldugva...:| Aztán össze spóroltam másfél hét alatt 3000-ret. Ebből rohantam is vásárolni. Aztán volt 80.db felsőm és 3 db bakancsom ami több volt mint 20e darabja, de a leértékelésnek nem bírtam nemet mondani...Azt hitték lopok mivel sosem kaptam ennyi pénzt, hogy ennyit költhessek... Nem ettem kb soha, de annál inkább muszáj volt másokra támaszkodnom ha mégis rám tört az éhség. Akkor vagy mások szendvicsét kaptam meg, vagy később már a barátaim adtak pénzt enni...Amit szemrebbenés nélkül kajáltam el, majd már azt is elvittem és suli után körömlakkokat sminkeket vettem belőle és nem éreztem gáznak annyira elvarázsolt a vásárlás világa... Majd meglett Tomi. A kapcsolatunk első napján annak ellenére, hogy 8 hónapja udvarolt úgy éreztem nem vagyok neki elég jó, de nem az önbizalmammal volt a baj hanem kellet egy ok amiért megint pénzt költhetek... Elmentem fodrászhoz manikűröshöz és szemöldököt szedtem masszíroztattam magam, hogy másnap igazán jó legyen. Pedig megfeleltem neki, és magamnak is....De kényszerem volt. Nem múltak el később se a szokásaim. Minden forintom elköltöttem ruhára...Nyaralni mentem és kaptam 10.000ret rá...Vettem egy 5000 Ft-os pulcsit amikor elindultam. Aztán a később már a BKV bérletre kapott pénzemen is ruhákat vettem, így aztán jobbnak tűnt, hogy mást kértem meg rá, hogy vegye meg (nagymamám) vagy ha pénzt adott rá megkértem ne nekem adja. Lopni sosem loptam ugyan, de mégis titkos szenvedélyé vált mivel mégis kinek meséli szívese el az ember, hogy folyton kényszere van vásárolni, olyan szinten, hogy még innivalóra vagy "nasira" is sajnálja a pénzt amit lehetne valami kiegészítőre is költeni...Minden vásárlás csodálattal töltött el. Ha nem lennék pesti nem lenne ilyen se a hozzá állásom se ennyi lehetőségem mint így, hogy 2 pláza van 10 perces körzetemben. Pontosan tudom, hogy nem jó így...De komolyabb segítség kellene a kikezelésemhez mivel egy saját világom van amiben a vásárlása smink haj ruha van a középpontban. Már kicsit bele is őrültem. Már az is zavart ha a pulcsim cipzárja nem illet az ékszereimhez mert azok bronz színűek voltak a cipzár ezüst. Hihetetlenül zavart! Szóval innen üzenem az összes boltkórosnak, kitartás! De azt hiszem ha valaki nálam is mániákusabb mielőbb forduljon egy hozzá értőhöz mert idősebb korban biztos vagyok benne, hogy még több gondot okoz! Most már elég szabadon költhetem a pénzem, de ha saját keresetem lesz (magas fizetés) félő, hogy az előtt elvásárolnám mielőtt megélhetésre költeném. Ez sajnos nem pénz kérdése. A boltkórosság miatt az ember rá van szorulva másokra. Amit könnyen megunhatnak! Így hát minden képen nekem is mielőbb változnom kell! Ugyan így a hozzám hasonlóknak is!

Instagram

Made with by OddThemes | Distributed by Gooyaabi Templates