Sziasztok, már nagyon régen írtam. Most annak az apropóján írok mégis, mert eszembe jutott, hogy egy év alatt mennyi helyen jártam mától nézve, ugyanis egy éve ezen a napon épp csomagoltam és másnap indultunk Zakopaneba.
Így azzal is kezdeném a sort.
2018. Dec 6. Zakopane
Reggel... mit reggel, hajnalban ültünk kocsiba a barátaimmal és vettük az irányt Lengyelország felé.
Iszonyat álmosan, az új platformos csizmámba amibe a benzinkutas pisilés sem volt egyszerű... ugyanis alig tudtam benne épp járni
Nagyon jó reggel volt, igazából eleve imádok utazni. Pláne a barátaimmal, mert rengeteg szuper utazási szokásunk alakult ki az évek alatt. Egyébként engem utazás közben mindig lenyűgöz a táj, Szlovákia gyönyörű, imádom a hegyeket amik magasabbak mint a felhők és nagyon szeretem a leszálló ködöt is a falvakban a völgyekben.
Mindenképpen decemberben akartunk menni a karácsonyi hangulat miatt, pláne mert havat akartunk. Na nyilván amilyen szerencsénk volt, hó nem volt, csak miután hazajöttünk onnan.
Viszont a szállás keresésbe rengeteg időt fektettünk. Mi valahogy nem azok vagyunk, legalábbis ilyen utazásokon, akiknek mindegy hova mennek vissza. Nekünk nagyon is fontos volt a hygge megéléséhez az, hogy ahova haza megyünk átfagyva az a hely szép legyen, jó helyen és jól érezzük magunkat. Aludtam már gyakorlatilag vadász házba, ami a minimumra volt szorítva, de oda nem is így mentünk hanem a természet miatt, hiszen a gemenci erdőbe szarvasbőgésre mentünk, gombászni és egyebek nem lett volna máshogy élmény. Zakopaneba pedig nyilván kikapcsolni mentünk, kikapcsolni meg csak úgy lehet ha nem nyomrog egymás nyakán 5 ember, tudunk főzni, enni, filmezni és esztétikus. Így találtunk AirBnB-n egy csodás szállást. Elképesztően szép volt!
Nyilván elolvastam Zakopane történetét indulás előtt így az első nap leginkább ott voltunk és csak sétálgattunk.
Este főztünk, filmeztünk (éljen az okos TV magyarul) mondjuk nekem nagyon vicces volt a Lengyel Amerikai pite, így, hogy náluk nincs szinkron, rosszabb volt mint a magyarra fordított dokumentumfilmek. Hallottam az eredeti szinkront, közben egy pasi ha nő ha férfi volt a karakter, szóval ugyanaz az a férfi mondta rá lengyelül a szinkront. Azt hinném a Lengyelek inkább megtanulnak angolul csak tudjanak rendesen filmeket nézni. Nem... Nagyjából senki nem beszélt angolul.
Viszont ilyen csodás kilátás szobából még nem fogadott engem mint itt reggel..
Elképesztő volt a hegyeket nézni indulás előtt, aztán a kávémmal a hatalmas teraszon ücsörögni. Ja... és ezt nem több mint fejenként 5000 Ft/éj-ért. Teljes luxus, padlófűtés, óriás okos Tv-k és hihetetlen szép bútorok és panoráma. Ingyen parkoló. Instagrammon érdeklődhettek ha kell a hely elérhetősége.
Szóval a csoda csak ezután jött, ugyanis a második nap az egyik hegyen voltunk a Szlovák-Lengyel határon aztán 3. nap reggel másik hegyen.
Az első hegyet Én nagyon élveztem ugyanis hatalmas hó volt, körbevettek a felhők, és egy felhőben ért a naplemente. Olyan volt mint egy jeges világ mindentől távol.
A harmadik napon pedig eldöntöttük, hogy felmegyünk a másik hegyre, ami ott inkább domb mert mi ott fogunk ebédelni. Megnéztük fent a vásárt, na... nem mondhatjuk, hogy lázba hoznak a vásárok, egy termelői piac kajával még igen, de egy bazár. Szerintem ilyen gyorsan nem szaladtunk át egy helyszínen.
Utána megtaláltuk az éttermet ahol ettünk. Hát a kaja... Olasz kajákat rendeltünk ugyanis a nem túl erős és karakteres Lengyel gasztronómiához nem értettünk, de ettem jobb gnocchit életemben és pestot is. Viszont ilyen kilátás mellett eddig még nem.
Mikor pedig betértünk egy faházba, csipke függönyök közé, majdnem elfagyott kezekkel, vettünk forrócsokit majd kimentünk, esni kezdett ott is a hó, ami gyönyörű volt!
Lényegében jobban sikerült a magas Tátrai utazás mint előző évben az alacsony, bár Szlovákia is meseszép volt. Sajnos idén elmaradt az utazás ugyanis nem akarunk másokkal utazni, viszont Viki ikreket vár 💖jelenleg nem mondanám, hogy tele van energiával a 8. hónapban és akar velünk szaladgálni, szóval úgy néz ki mostantól nyaralni járunk majd, oda az ikreket könnyebben cipeljük majd. 😜
2019. Március 7 Siófok
Gondolom más is volt már úgy, hogy meglátott valamit és azt mondta, basszus ha lesz annyi pénzem megveszem/vissza jövök ide. Na nekem ez a Mala garden volt... Pedig akkor nem is sejtettem milyen élmény lesz maga a hotel. Ha el sem hagytuk volna akkor is iszonyatosan jól éreztem volna itt magam. A bali relax zene és az az isteni illat ami belül belengi a teret még hagyján. Teljes idegnyugtató volt... A welcome bor pedig annyira finom...
Igen. Itt éppen a kezemben melengetem a hideg bort mert akkora borszakértő vagyok. Ezután fedeztük fel a szobát. Voltak igen meglepő luxus dolgok. Néha a nagy okos kütyükben és luxus dolgokban érzem magam a legkínosabbnak, amikor a lámpát sem sikerül felkapcsolni. Amikor megláttam a téli naplemente színeit a teraszról és kivittem a kávém, akkor hirtelen a hetek óta felgyülemlett stressz és depresszió elszállt. Nem tartósan, de sokkal jobban éreztem magam.
Kapszulás kávé. Újabb kihívás. Itthon kotyogós van. Az irodában anno darálta a kávét, utána meg mikor átálltunk a home office-ra és néha összegyűltünk akkor ott nem Én főztem. Szóval nekem kezd minden kihívást jelenteni. Persze ha már Balaton le is szaladtunk a partra, ami a hotel előtt volt mellesleg, nagyon szép naplementét kaptunk!
Majd beültünk ezzel a panorámával a Mala kávézójába. Ahol sütit ettünk, turmixoztunk és kávéztunk. Minden isteni volt!
Este pedig bele vetettük magunk a wellnessbe. Gyönyörű, a zene tökéletes, a panoráma a Balaton, az illatok... Én nem tudom minek van ott ilyen illata, de elképesztően jól hat az ember idegrendszerére.
2 szauna, egy nagy medence, pihenő ágyak. Lehet kérni masszázst is.
Teljesen kikapcsolt, pedig amúgy nem igen bírom a szaunát, a meleget sem eleve, nemhogy párás is legyen az a meleg, meg ilyen száz fokok... de kibírtam hősiesen, aztán szaladtam az infraszaunáig.
Azt hittem ennél már nem lehet jobb a nap, mikor kitaláltuk, hogy együnk az éttermükben, ha már itt vagyunk helyben, minek menjünk be a városba. Előtte lévő évben már rájöttem, hogy iszonyatosan finom a steak itt, Én meg mindenhol képes vagyok enni egy steaket, mivel a kedvencem.
Az étteremben viszont láttam, hogy van mexikói sajtkrém leves is... na innetől már fix volt, hogy Én ma halálra zabálom magam.
Az étteremben viszont láttam, hogy van mexikói sajtkrém leves is... na innetől már fix volt, hogy Én ma halálra zabálom magam.
A hátránya, hogy nagyon nem olcsó, az előnye, hogy iszonyatosan jól főznek. Szóval itt lehet legjobban megkoronázni egy amúgy is jó napot. Persze itt nem ért számomra véget az izgalom, ugyanis nem tudtam megnyitni a csapot a fürdőkádba. Modern volt. Hozzám túl modern. Gombos csapot eddig nem láttam, többé nem is akarok. 😂
Ezután ágyban megnéztem Csaba vlogját, és baromi jót aludtam. Előző héten ugyanis nagyjából egy percet sem sikerült. Reggel az ágyban pedig olyan kilátás fogadott, hogy valami elképesztő, ahogy a Balatonra ül a reggeli köd...
Ide tényleg kikapcsolni mentünk. Nem hajtott a kalandvágy. Csak enni, inni, sétálni volt kedvem. A reggeli benne van a szoba árában. Ami svédasztalos. Mondjuk ilyen drága és iszonyatosan nagy választékkal rendelkező svédasztalt sosem láttam. Sikerült már korán reggel az olasz kaják közt elveszve tele enni magam...
Annyi sajtot ettem, annyi félét. Minden meleg volt és nagyon finom... Ezt is hamar kiheverertem a wellnessbe. Innen aztán rengeteget sétáltunk, beszélgettünk, majd elmentünk a Siófoki víztoronyba koktélozni. Aki még nem volt, menjen fel. Ez egy forgó panoráma bár, Isteni koktélokkal.
2019 Május 17 Párizs
Egyébként Párizsnak volt tényleg egy filmes hangulata, a metrónak, azóta itthon nagy értékelem a BKK járatait mennyire modernek és tiszták és milyen kevés itthon a hajléktalan. Ennek ellenére egy csoda ez a város tényleg. A rengeteg nép akik ott összegyűltek nekem nagyon új volt, ahogy egy igazi indiai bolt is.
Imádtam a méreg drága francia kávézókat, pedig 2x is bekényszerültem a Strabucksba, amivel az egyetlen gond, hogy utálom a kávéjukat így minden alkalommal azt az egy darab forrócsokimat tudtam meginni.
Rengeteget sétáltam, 40.000 lépés, a vadiúj cipőm szétment, a lábam véresre törte, maga az élmény viszont olyan ami az embernek kell kell kell.
Ezután haza rohantunk még világosban, este étterembe akartunk menni, előtti pedig kicsit még pihenni. Az erkélyen pezsgőztünk a naplementében ami nagyon szép volt! Sőt, egyenesen elképesztő...
Ezután le sétáltunk az egyik kedvenc siófoki éttermembe ahol imádom a steaket így megint azt ettem. Meg hagymalevest, mindkettő iszonyatosan finom volt, nagyon szeretem, persze tudtam, hogy még vissza is kell sétálni, ami nem lesz egyszerű és, hogy már most híztam vagy 10 kilót.
Utána már gyakorlatilag semmi izgalmas nem történt, a kádban pezsgőztem, relaxáltam a meditációs zenémre, néztem a vlogot és újra hihetetlen nagyot aludtam.
Nagyon jófej csapata van a helynek, kaptunk tőlük isteni sós kekszet útravalónak.
Ide kattintva olvashattok a helyről bővebben.
Ide kattintva olvashattok a helyről bővebben.
Nos Párizs... nekem sosem volt a szerelem városa. Rengeteg Francia művészfilmet nézek, ami alapján tudtam kb mire számítsak. Olvastam könyvet a francia szokásokról, divatról, életmódról, iszonyatosan vonzott az a város. Azt akartam tudni, ott tényleh megőrülök-e majd. Na, igen. Az a város elképesztő, nagy, vezetni nem tudnak, rengeteg a művészeti faktorral rendelkezik. a nők szépek, hidegek, kedvesek, de távolságtartóak voltak. Igazából erről az időszakról nem nagyon tudnék összefoglalót írni. Féltem a metrón, lesétáltam a lábam, bőgtem egy párizsi balkonon, boroztam és sajtot ettem egy airbnb lakás kanapéján.
Láttam az Eiffel tornyot, írtam verset a reptéren, kávéztam kihalt utcában, elköltöttem egy fél vagyont és sétáltam vörös körmökkel és rúzzsal a Champs-Élysées-n.
Ami nekem sokkal nagyobb csoda volt, megtaláltuk hol lehet beszökni sor nélkül a Luvr-be és ezután mivel 26 éven alul voltunk ingyen megnézhettük a kiállitást, többek közt a Mona Lisat.
Egyébként ekkora múzeumban életembe nem jártam és ennyi nagy Olasz festőt egész életemben nem láttam. Mármint a képeiket. Nagyon nagy volt számomra. Ahogy a legtöbb műemlék is sokkal nagyobb volt mint gondoltam
Egyébként Párizsnak volt tényleg egy filmes hangulata, a metrónak, azóta itthon nagy értékelem a BKK járatait mennyire modernek és tiszták és milyen kevés itthon a hajléktalan. Ennek ellenére egy csoda ez a város tényleg. A rengeteg nép akik ott összegyűltek nekem nagyon új volt, ahogy egy igazi indiai bolt is.
Imádtam a méreg drága francia kávézókat, pedig 2x is bekényszerültem a Strabucksba, amivel az egyetlen gond, hogy utálom a kávéjukat így minden alkalommal azt az egy darab forrócsokimat tudtam meginni.
Rengeteget sétáltam, 40.000 lépés, a vadiúj cipőm szétment, a lábam véresre törte, maga az élmény viszont olyan ami az embernek kell kell kell.
2019 Nyár
Nos nem szeretem a nyarat. Tényleg nem. Gondoltam elmehetnénk valamelyik tengerpartra süttetni magunk, de egyébként ez nagyon nem az Én világom. Lesz olyan, de idén nagyon nem ez volt a prioritás. Inkább utazzunk akkor itthon többet, szálljunk meg jó helyeken, együnk éttermekben, lehetőleg minél többször.
Így Agárdon kívül ahol szintén felfedeztük az össze éttermet és a VVSI strandjára kezdtünk járni ahol koktélbár meg étterem van nem pedig lángosos (pedig az mennyivel finomabb lenne... nem mintha megenném😂)
Majd voltunk Fehérváron elég sokat, moziban meg ott vettem az új könyveim nagy részét.
Voltunk egy hétvégén Alsóörsön
Balatonfüreden
Tihanyban hajóval
Balatonalmádiban
Majd jött most Sirok, valami elképesztően szép hely, a Vackorkert erdei szállás ahol lehet előre kérni vadlest és gombászatot is valami szuper helyen jártam, tényleg nagyon élveztem a birkák hajtását és a nyakig érő sarat is és a szuper faházakat.
Utána pedig végül kiderült ugye, hogy nem utazunk el télet a barátokkal így, hogy közben az ikrek úton vannak, így ma nem tudok posztolni valami hegyről, de nyilván idővel ez is alakul. Így alakult egy évem, de Én minden percét élveztem.❤️ Most a héten mivel nem blogoltam gondoltam az évem főbb eseményeit leírom témánként.
Megjegyzés küldése
Írj kommentárt :)