Shakespeare - CXXXVII
Te, vak bolond, Szerelem, mit csinálsz
Szememmel, hogy néz, s nem látja, amit lát:
Tudja, mi szép, látja, hol a varázs,
S a fő-jó neki mégis fő-hamisság?
Ha túl elfogult, megrontott szemek
Ott horgonyoznak, hol nyüzsög a rév,
Csalfaságuk horoggá mért vered,
Rákötni a szívem ítéletét?
Mért tartsa szívem külön partnak azt,
Amiről tudja, hogy nyílt köztelek?
S szemem, látván, dicsérje a pimaszt,
S fessen rút arcra szép becsületet?
Szív s szem a legkülönbet vélte másnak,
Ezért betege most a torzításnak.
