Handicap
Tavasz, fény, s más hasonló ügyek,
Szíven találnak, ha ablak nyitok,
Lágy terroristák a parkban a rügyek,
Ropognak mint a kalasnyikov.
Én futópadomon önjáró beteg,
Nem maradt más, csak szótlan bambulás,
Hogy ne szakítsunk, ma is távol leszek,
Ó szerelem, te gyilkos ambuláns.
Számládra végül is nincs mit írjak,
Épp csak potom 27 évem
Hagytam ott nálad mint vizitdíjat,
S mint most is a vágy üres kórtermében
Csak ülök s nézem, hogy a neonok alatt,
Mint arany tolószék végiggördül a nap.
-Závada Péter-
