Valakinek a szerelmei (Závada Péter)



Jössz Te, s nem tudok vigyázni 
stramm portámon két kopasszal.
Szívem zártkörű VIP, 
s erre jössz Te, éves passzal. 
Jössz Te, szexin, készakarva; 
szemed két mélyhűtött lándzsa.
Úgy sétálsz, mint kés a vajba, 
befelé e lelki lounge-ba. 
A szesszel üríteni x-el
próbáltalak, Uram segíts!,
mint poharamat a mixer, 
úgy töltesz föl újra Te is.
Csak még egyszer lennél enyém, 
nem kellene más egyéb. 
Ó, ha újra feltéphetném szerelmed szép zárjegyét! 
Rászabva kis igényedre, mint megannyi sörkupon
- beváltatlan ígéretek
várnak sorban a pulton.
Lényed, mint a bor, túltenget bennem 
e zord alkonyon, hogy ne látnálak a pult mellett,
nincsen annyi alkohol.
Jössz Te, nem is jössz, hanem mész. 
Úgy mentél el, itt se voltál. 
VIP-passzoktól nehéz életemből kicsekkoltál.
Éjszakámért megfizetek,
a szolivörös hajnal standol. 
Jobbára egy felvizezett verssel jövök ki a strandról.
Míg hajnalka pultját veri, 
szerelmünk nevét idézem.
Arcod foszló koktélcseri a feledés nehézvízében. 
S bár feljön a tetejére, 
a tudat mélyén múltam ott él:
szép emlékek cseresznyéje alatt a fanyarú koktél.


XOXO,Doris

Megjegyzés küldése

Írj kommentárt :)

Instagram

Made with by OddThemes | Distributed by Gooyaabi Templates